Háttal nem kezdünk mondatot, de hát...

Itt van az ősz, itt van újra és végre elértük! Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy spórolni az ország nem a munkanélküliekkel fog! Van belőlük elég és nem is kerülnek kevésbe a költségvetésnek. Ha munkahelyeket teremtenénk, vagy legalább megtartanánk, akkor abból valószínű adóbevétel képződne. Több pénz jutna a társadalombiztosításba, vagy a nyugdíjalapba. Most viszont több, mint 400 ezer ember ül otthon és várja  a jó szerencsét. Nem a sült galambot, mert az már elrepült! Általában nem a segélyre vágyunk, hanem munkára. Nem munkahelyre, hanem az alkotás örömére. Örülök, hogy a bankokat rendbehozta az Unio és Magyarország kormánya (ha jól tudom ők ennek a válságnak az előidézői), most már jöhetnénk mi. A segélyekből megélni nem lehet, ezt mindenki tudja. A munkából inkább. De amíg csak megszűnnek a munkahelyek, addig olvasgathatjuk minden nap a hirdetők ajánlatait. Az is furcsa, hogy ugyanazon cégek hirdetnek évek óta minden felületen. Megérne egy munkaügyi ellenőrzést. Valami miatt a három hónap letelte előtt elégedetlenni válnak a dolgozókkal... A többiek meg nem teremtik meg a megfelelő munkafeltételeket. A közalkalmazotti szférában meg létszám stop van. Bár, ha jól éretsült vagyok ez sem igaz mindenkire. És ebből rájöttem, hogy mi vagyunk a kisebbség: a többség!

A megoldást meg csak várjuk! Jó lesz az a galamb nyersen is!